Az Avignonban élő V. Orbán pápát rávette, hogy térjen vissza Rómába. A pápa vissza akart fordulni, mondván: „Fáradt vagyok a harchoz”; de szent Brigitta azt mondta neki: „Azt hiszi, Szentséges Atya, hogy az én szívemet nem sebzi honvágy az északi tájak után, ahol a tavak kristálytiszta vizében ősrengetegek és hullámzó gabonaföldek tükröződnek? De nem a vágyainknak kell megszabniuk, hogy milyen úton járjunk, hanem Isten akaratának”.
        

 Szent Brigitta életében tükröződik a tevékeny, dolgos élet, és az Isten akaratának teljesítése közti harmónia. És erre a harmóniára, erre az igazi keresztény életvitelre mutat rá a mai evangélium, amely elbeszéli, hogy Jézus betért egy testvérpárhoz, Mártához és Máriához. Természetesen szívesen látták Jézust, Márta vendégül akarta látni, és ezért sürgött-forgott, tette a dolgát. Mária is vendégül akarta látni Jézust, de tudta, hogy Jézus tanítását egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ezért leült a lábához, és hallgatta szavát. Természetesen Márta méltatlankodott testvére lustaságán, mire Jézus azt mondta: „Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Ha mélyen belegondolunk az evangélium mondanivalójába, akkor megláthatjuk, hogy igazából nem két személyt, Mártát és Máriát, hanem két életet mutat be. Mártán keresztül a CSAK MUNKÁS ÉLETET, Márián keresztül pedig CSAK AZ ELMÉLKEDŐ, IMÁDKOZÓ, ODAFIGYELŐ ÉLETET. De félreértés ne essék, az evangélium nem akarja egymással ellentétbe állítani az imádságot és a munkát, hanem éppen ezek összhangjára akar rávilágítani, és arra, hogy melyik a „jobbik rész”.
Szent Benedek sem véletlenül támasztotta rendje elé azt a követelményt, hogy Imádkozzál és dolgozzál.

Sem az imádság, sem a munka nem hiányozhat a keresztény életből, igazából ez teszi ki a keresztény élet teljességét, de a lényeg azon van, hogy mi hogyan tudjuk összehangolni a kettőt. Erre hívja fel a figyelmet a mai evangélium, erre figyelmeztet Szent Brigitta és Szent Benedek is. Tudnunk kell, hogy melyik a jobbik rész, tudnunk kell imádkozni és emellett dolgozni is. De nem szabad, hogy az egyik, a másik rovására menjen.
Ha körülnézünk a világban, vagy csak egészen szűk környezetünkben, akkor nagyon sok „eltolódott” életet láthatunk. Látunk olyan életet, amely eltolódott a munka, a pénzszerzés irányába. Ez az élet szinte mindent a vagyon alá rendel. Inkább dolgozok reggeltől estig, hétfőtől hétfőig, ne legyen sem szombat, se vasárnap, nem kell a család sem, nem kell barát, mert abból pénz nem lesz. Munka, munka, munka és munka. Ebben is tönkremehetnek családok, házasságok és barátságok. Kiírtok mindent, hogy munkám, hogy pénzem legyen.

A másik eltolódás az, amikor csak imádkozom. Nem szabad félreérteni, itt nem az ima ellen beszélünk. De pusztán, csak imából nem lehet megélni. Az Isten-kísértés, főben járó bűn, ha azt mondom, hogy „én nem teszek semmit, nem dolgozom, hanem csak imádkozom, mert a Jóisten úgyis mindent megold”. Az tény és való, hogy az Isten figyel ránk és nem hagy magunkra, de nekünk is tenni kell azért, hogy a földi életünk,  - amely egy átmenet az örök élet felé -  ne a nyomorról, és a szegénységről szóljon, arról a nyomorról, amely a mi lustaságunknak köszönhető.
Nehéz feladat a jobbik részt választani, azt a részt, amely a munka és az imádság helyes ötvözésével kapható meg. De meg kell találnunk ezt a részt, és úgy kell kialakítani az életünket, hogy ne dolgozzunk az imádság rovására, és helyes időben imádkozzunk. Ezt mindenki, saját magának kell, hogy kialakítsa, de segítség képen szeretnék elmondani egy keresztény életrendet, amelyet nemrég olvastam:

1. legalább reggel és este imádkozzunk
2. legalább vasárnap vegyünk részt szentmisén
3. a kötelesség előbbre való a szórakozásnál
4. olvassuk a Szentírást, legalább pénteken, Jézus szenvedésének napján
5. havonta gyónjunk rendszeresen, és áldozzunk minden szentmisén
6. naponta kell keresni és megragadni az alkalmat, hogy valami jót tegyünk
7. teljesítsük rendszeresen a kötelességeinket
8. tegyünk meg mindent, hogy hozzájáruljunk családunk, és környezetünk békéjéhez
Ez egy nagyon egyszerű és kivitelezhető életrend, amelyet csak akkor kell elénk tűzni, ha igazi, keresztény életet akarunk élni.

         Kívánom, hogy mindannyian tudjuk megvalósítani ezt az életrendet, hogy tudjunk igazán tevékeny, imádságos és dolgos életet élni, ahogyan azt tette Szent Brigitta, és a világon nagyon sokan. Tegyük magunkévá azt a két szót, amelyet Szent Benedek előírt a szerzeteseinek: „Imádkozzál és dolgozzál!”
 
Bognár Tamás