Szép kövek hevertek a folyókban, szürkék, zöldek, kékek, pettyesek. Isten megérintette ezeket a köveket, s belőlük születtek a smaragdok, a gyémántok, s egyéb drágakövek. Ezután az Úr megtekintette a virágokat. Az egyik szebb volt, mint a másik, ám valami mégis hiányzott. Gondolt egyet az Úr, szellőt fújt a virágokra, s lám, illatosak lettek. Ezután egy szürke, szomorú madár repült az Úr kezére. Az Úr füttyentett neki valamit, s a csalogány trillázni kezdett. Aztán az Úr mondott valamit az égnek is, s az ég elvörösödött örömében, s így született a ragyogó napkelte, s az aranyló napnyugta.
Vajon mit suttoghatott az ember fülébe, hogy ember lett belőle? Azon a napon azt suttogta az ember fülébe, hogy „SZERETLEK”.
        
 A drágakövek ragyognak, mert Isten ragyogásra teremtette őket. A virágok illatoznak, mert Isten arra teremtette őket. A madarak énekelnek, mert Isten arra teremtette őket. Az embert szeretetre teremtette az Isten. Kérdés az, hogy tudunk-e igazán szeretni?

        A mai evangélium is erről a szeretetről szól. :Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Ezt a mondatot hallván rögtön felmerül bennünk az egyszerű, számonkéréssel teli kérdés: Hogy is van ez? Azt várja tőlünk Jézus, hogy utáljuk a szüleinket? Mi van a Tízparancsolattal? És a főparancs? Nem tagadom, nagyon ellentétes hatású Jézusnak ezen mondata, de még mielőtt mindenki elveszne a számonkérő kérdések útvesztőjében, le kell szögeznünk valamit, illetve egy fontos dolgot észre kell vennünk: Ez a mondat magában foglalja a szeretetről szóló tanítást; magában foglalja az ember Isten iránti – az ember és felebarátja – valamint a gyermek és szülői szeretetet.
Jól kell értelmeznünk ezt a mondatot, hogy megértsük, Jézus mit is szeretne. Ő nem akar vetélytársa lenni a szüleinknek, és azt sem akarja, hogy ne szeressük őket. Nem várja, hogy megtagadjuk a szeretteinkhez fűző gyengéd, ám mégis olyan erős szálakat, és nem akarja, hogy Ő tegyük a szívünkbe apánk, s anyánk helyére. Hiszen a Tízparancsolat is arra figyelmeztet minket, hogy atyádat és anyádat tiszteld. Ezt a parancsot kaptuk Istentől Mózes által, ami érvényes addig, amíg ember lesz a földön. De Jézustól is kaptunk egy parancsot, ami úgy szól, hogy szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből, és minden erődből.
Itt nem a szeretet különböző besorolásairól van szó. Itt a szeretetnek kettő fajtáját látjuk, az úgynevezett transzcendentális szeretetet, természet feletti szeretetet, és a test szerinti, földi szeretetet.
        
TERMÉSZET FELETTI SZERETET:Egészen egyszerűen így kell szeretnünk az Istent. Ezt a szeretetet nagyon nehéz elmondani, leírni, hogy valójában milyen is. Szeretni nagyon nehéz valakit úgy, hogy az életünk folyamán nem is látjuk. A szüleinket látjuk, velünk vannak, segítenek, fogják a kezünket, ha baj van, velünk sírnak, velünk örülnek… Látjuk, és szeretjük őket.
Istent is velünk van, fogja a kezünket a bajban, igazi atyaként óv minket, csak nem látjuk. És itt van a természetfeletti szeretet magyarázata, fogalmi meghatározása, ami nagyon egyszerű: ÚGY TUDOM SZERETNI ISTENT, HOGY NEM LÁTOM. Ez a leghatalmasabb szeretet a világon, amilyennel nem tudjuk a szüleinket szeretni, mert őket látjuk, Istent pedig nem.
 
Ez nagyon nehéz szeretetforma, de meg kell tanulnunk. És hogy lehet megtanulni a természetfeletti szeretetet? Nagyon egyszerű: a szüleink, és a felebarátaink felé tanúsított szereteten keresztül, amely a FÖLDI SZERETET.
A Főparancs is azt mondja, hogy szeretni kell embertársainkat. De amíg nem tudjuk szeretni a felebarátainkat, ha nem szeretjük a szüleinket, akiket LÁTUNK, akkor hogyan akarjuk szeretni Istent, akit NEM LÁTUNK? Felebaráti szeretet nélkül nincsen Isten iránti szeretet. Hazudik, aki azt mondja, hogy szereti az Isten, és közben olyan életet él, ami teljes mértékben tükrözi a felebaráti szeretet hiányát.
Úgy élni sem szabad, hogy azt mondom, és mutatom a világnak, hogy szeretem a felebarátomat, hogy elmondhassam, szeretem az Istent, s közben embertársamat a pokol legmélyebb bugyrába kívánom.
 
Kívánom, hogy fedezzük fel Jézus mondatában, hogy a világon legjobban a szüleinket kell szeretni, és ezen a szereteten keresztül, és a felebaráti szereteten keresztül tanuljuk meg Isten szeretni, mert Ő SZERETETRE TEREMTETTE AZ EMBERT.

Bognár Tamás