Három napos evangélizáció zajlott a templomban, ott hirdették, hogy indul egy alfa kurzus. Alfa kurzus ….: mi a szösz ? Nem tudnak magyarul elnevezni valamit!? Nemrég megválasztott lelkészünk hív: gyere el, jókat beszélgetünk! Jó lesz a kedd ? Jó, de munkám miatt mindig késni fogok.
Április 13. 18 óra után ott vagyok. 20 fő az asztal körül. Hetet ismerek a gyülekezetből, de közülük is csak hárommal beszéltem eddig, noha évek óta vasárnaponként szinte mindig látom őket. Egyikük nem kötődik egyik gyülekezethez sem, jelenleg a mi istentiszteleteinket látogatja. A többiek nem reformátusok, hanem római katolikusok. Asszonyok. Békés, nyílt tekintetűek, nincsenek zavarban. Én még zavarban éreztem magamat. Foglalkozások elején zsúr, majd előadás, kíváncsian hátradőlünk. A lelkészeken a sor.  A meghívott lelkésznő (magával ragadó) vagy a “mi papunk” vezet elő 1-1 témát.
De jó volna még hallgatni, de 40 perc után vége. Szünet, majd székeken körbeülünk, és azután a lelkészek csak kérdeznek, mert az addigi hallgatóság a főszereplő.  ….feszültség….. ki felel a kérdésre, ki kezdi el ? …. de jó hogy nem mutattak rám…  elkezdik a katolikusok…. Micsoda?  Ők is  és a többiek is sorra megszólalnak válaszolnak, tudnak saját életükből példát hozni, érzéseiket szavakba foglalni! …. csak bennem nincs válasz !… Olyan véleményeket, bizonyságtételeket lehetett hallani, ami nagyobb hatást gyakorolt rám, mint a kimondottan vallásos “szent” alkalmak, írott anyagok! Mert magamfajta egyszerű hívők szájából hallottam azokat. Néha nagyon határozott, máskor lassan, akadozva összefűzött mondatokat.
Kezdtek megszűnni a gátlások.  …. lassan bennem is megfogalmazódik a vélemény ….  Egyik emlékezetes kérdés volt: “El tudod-e fogadni az Úrtól a bűnbocsánatot?” Azt válaszoltam, hogy nem érdemlem meg, ezért nem is kell, hogy megbocsássa az Úr a sok bűnömet, én akkor is szeretem Őt. A lelkésznő aznap este azzal búcsúzott el, hogy majd imádkozik értem (is). Néhány nap alatt tisztult le bennem, és jöttem rá, hogy ha lemondok a bűnbocsánatról, Istenről mondok le. A hitem bizonyítéka az, hogy elfogadom, kérem, kívánom a bűnbocsánatot, mert a fel nem oldozott embert nem fogadja be az Isten. Sok-sok érdekes kérdés szóba került, például: A Biblia az Úr szerelmes levele az emberekhez. Illik, hogy az ember válaszoljon a levélre – imádsággal.
Reagálások:
… nem tudok minden nap vágyakozva a Biblia fölé hajolni, majd imádkozni ..
… te sem tudsz ? …
… én sem tudok …
… az én érdeklődésem is hullámzó !…
… muszájból nem lehet Szentírást olvasni ….
Láttam, hogy nem csak egyedül én vagyok gyenge ebben a feldatban. Láttam, hogy hasonlók vagyunk gyengeségeinkben, de abbéli szándékunkban is, hogy mégiscsak szorosabbá kéne tenni kapcsolatunkat Istennel. Ezt bizonyította összetartozásunk, az hogy a 20-ból csak 1 személy maradt távol tőlünk az első foglalkozások után.
Találkozásaink legszebbike, a 7. (?) alkalom egy kirándulás keretében történt. Egy napsütéses szombaton, a nemesdédi református gyülekezet kicsi, de szakrális hatású templom-kertjében,  és gyülekezeti termében . A “Szentlélek kérése” volt a napi elmélkedés tárgya. Isten hivatalos szolgái bensőséges, személyes elbeszélgetéssel, imádsággal kérték mindegyikünk életére/egyenként/ a Szentlélek formáló erejét. Igen, ilyen felemelő alkalmakra szükség van, jó megállni, elgondolkodni, sorra venni bűneinket, terveinket,……erőt gyűjteni. A nap folyamán sokszor a családomra gondolok, akik végezik otthon a muszáj-teendőket  a ház körül. Szükségük lenne rám. Én meg őket hiányolom, azt, hogy velük miért nem vagyok a maihoz hasonló lelki közösségben ?  Késő délután érek haza, bekapcsolódok a teendőkbe. Lányom kérdezi, hol is voltál apa ? Elmesélem a nap eseményeit.
Ő, aki a 12 iskolai tanév alatt (egyházi iskolában) a lelkigyakorlatok világában és katolikus ifjúsági közösségek hatásában nőtt fel, már tudja, mi történhetett ma. Mosollyal az arcán csak ennyit mondott: ejha !  És nem mondta ki de úgy éreztem mindketten erre gondoltunk:
“Apa, terád is rádfért már egy ilyen alkalom! ”
Dicsőség az Úr Istennek, és hála, köszönet a “felnőttek hittanórája” (=alfa kurzus) minden tagjának, hogy erősödhettem általuk.
Dr. Imreh Károly