Miért mondja ezt Jézus? Azt akarja, hogy hallgassuk meg a farizeusi tanokat? A farizeusok a törvényeket hirdették, amit meg kellett tartani, még akkor is, ha nagyon kemények voltak ezek a törvények. DE! A probléma ott kezdődik, amikor a törvény képviselői, és alakítói köteleznék, sőt kötelezik is az embereket, hogy tartsák be a törvényeket, de ők maguk nem érzik azt, hogy a törvény rájuk is vonatkozik. A farizeusok hirdették az igazságot, de csak szóval, és nem tettel. Nem meggyőződésből, és nem Isten kedvéért végezték a munkájukat, hanem azért, hogy tetszenek az embereknek, hogy őket mesternek, atyának, és tanítónak hívják.
         Az evangélium végén pedig azt mondja Jézus, hogy Ti ne hívassátokat magatokat mesternek…”. Mire szeretne minket Jézus ezáltal az evangélium által tanítani? ALÁZATRA ÉS SZERÉNYSÉGRE.
         ALÁZAT. Néha úgy érzem, hogy ez a szó kezd eltűnni, kezd kitörlődni az emberek szókészletéből. Ez nem csoda, hiszen szinte minden arra hívja fel a figyelmünket, hogy légy önmagad; valósítsd meg az elképzeléseidet; ne törődj azzal, hogy mást eltaposol; ne törődj a törvénnyel, nyugodtan szegd meg; és ezt még sorolhatnánk. De mindezek ellenére vannak még alázatos emberek, de őket pedig sokan birkának nézik, sokan csodabogárnak, mindössze azért, mert próbál valamit megvalósítani a krisztusi tanításból.
Nehéz megfogalmazni, hogy igazán mi is a helyes alázat. Könnyebb megfogalmazni úgy, ha azt mondjuk, hogy mi az, ami nem alázat. Nem vagyok akkor alázatos, ha azért nem tartom meg a törvényt, mert egy szavahihetetlen ember, vagy egy szavahihetetlen rendszer fogalmazza meg. Csak akkor vagyok alázatos, ha elfogadom a törvényt, mert törvény, bármilyen nehéz is, még akkor is, ha a törvényhozó nem hiteles személy, párt, vagy rendszer.
Testvéreim! Ma is vannak farizeusok, és vannak tanítványok. Nekünk, keresztényeknek tanítványoknak kell lennünk. Lehet, hogy alázatosságunk miatt megvetnek, lehet, hogy birkának néznek minket, de ezzel nem szabad foglalkoznunk. Erőt kell venni magunkon, kérni kell Istent, hogy még nagyobb alázattal töltsön el minket.    
És ha így, Isten segítségével tudunk alázatosak lenni, akkor mondhatjuk el magunkról, hogy megvan bennünk az igazi
         SZERÉNYSÉG.Sokan azt hinnék, hogy az alázat és a szerénység ugyanaz. Egy fogalom, két névvel. De nem. Különbség van alázat, és szerénység között. Míg az alázat inkább más akaratának az elfogadására irányul, - még akkor is, ha nehéz -  addig a szerénység a saját magunk helyes, vagy helytelen bemutatása.
A farizeusok nem voltak szerény emberek. Nem voltak azok, mert a tudásukra nagyon-nagyon „felvágtak”, és elvárták a különböző rangokat, megszólításokat és megkülönböztetéseket. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy milyen az, aki a „nemlévő” tudására akar „felvágni”.
Egy igazán nagytudású szakembert, legyen szó orvosról, tanárról, papról, építészről… az tesz naggyá, az tesz elismertté, és azzal válik híressé, hogy szerény, hogy nem a tudásával büszkélkedik.
         Testvéreim! Jézus a mai evangéliumban felvázolta, hogy milyen az az ember, aki nem alázatos, és nem szerény. Ugyanakkor kér minket, hogy ne olyanok legyünk. Kér minket, akik itt vagyunk a templomban, és kér minden keresztény, hívő embert, hogy mutassunk példát ebben a világban, mutassuk meg, hogy a sok rossz ellenére tudunk alázatosak lenni, tudunk elviselni.
Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk alázatosak, és legyünk szerények, soha ne vágjunk fel a tudásunkra, mert „AKI ÖNMAGÁT MAGASZTALJA, AZT MEGALÁZZÁK, ÉS AKI ÖNMAGÁT MEGALÁZZA, AZT FELMAGASZTALJÁK.”

Bognár Tamás