- Mondd nekik azt, hogy nincs Isten. – javasolta az egyik ördög.
Lucifer elhúzta a száját:
- Jobban szeretnék valami kevésbé elcsépeltet.
- Mondd nekik azt, hogy cselekedeteiknek nincs semmi következménye- tanácsolta a másik.
Lucifer a fejét rázta: - Maguktól is ezt gondolják.
Egy harmadik ezzel jött:
- Mondd nekik azt, hogy már annyira letértek az igaz útról, hogy soha többé nem
találnak vissza, mert az ember képtelen megváltozni. Lucifer kifakadt:
- Ezt már próbáltam…
Most a legöregebb és legfurfangosabb ördög kért szót.
- Egyszerűen hitesd el velük, hogy rengeteg, rengeteg idejük van…
Lucifer ördögi elégedettséggel vigyorgott:
- Ez már igen! Ez jó ötlet!

 Sokszor, nagyon sokszor ebbe a hibába esünk. Elhitetjük magunkkal, hogy rengeteg időnk van, hogy elhitetjük magunkkal, még ráérünk később szeretni. Jézus kijelenti, hogy aki szeret engem, megtartja tanításomat. Itt kezdődnek rögtön az ember számára a gondok. Azt mondjuk, hogy még van idő arra, hogy megszeressük Krisztust. Csak elfelejtjük, hogy ahhoz, hogy Krisztust megszeressük, először szeretnünk kell az embertársainkat, s csak ezután lehet megtartani a tanítást. Így nézve, bizony-bizony az idő elég kevés.
A szeretet, a parancsok megtartása nem fentről indul, hanem lentről. Addig hazudjuk a szeretetet, amíg nem tudjuk az embertársainkat szeretni. Azt mondjuk, szeretjük Krisztust, s közben gyűlöljük az embert, akit látunk. Jön a kérdés: Hogy tudjuk szeretni így azt, akit nem látunk?
Érdekesek vagyunk mi, emberek. Szeressük a másikat, fogadjuk el a másikat, s akkor meg tudjuk szeretni Krisztust, s az ő parancsait! Amíg ezt nem tudjuk megtenni, addig a Krisztus által adott parancs és törvény csak nehézség lesz számunkra, és korlátként fogjuk megélni.
De ha végre képesek vagyunk szeretni, megértjük, hogy a törvény szabadságot ad nekünk.

Bognár Tamás