Ott voltam a forgatagban és akaratlanul is figyeltem a közönség véleményét  tükröző, s a nagyrendezvényre vonatkozó megjegyzésekre.
A kiváló étkeket kínáló sütő-főző standok környezetében  több lehetett volna az asztal és az ülőalkalmatosság! Láthatóan ott érezte jobban magát a közönség, ahol kényelmesen tudott falatozgatni, s kicsit beszélgetni, s ahol ügyesen és rendszeresen gondoskodtak ezen környezetek  tisztántartásáról  is.
Szemmel  láthatóan sokkal kevesebben fordultak meg a bor-standok környékén. A  sütő-főző standok környezetében  viszont  torlódtak az emberek. Talán meg kellene próbálni a következő évben egymás közvetlen környezetében elhelyezni az étkeket és italokat kínáló sátrakat és faházikókat a közönség kényelmének biztosítása érdekében. Valószínűleg az üzleti szempontoknak is jobban kedvezne ez a megoldás...
Szerencsésnek tűnt az idén, hogy a színpad előtti téren, székeken ülve élvezhette a közönség a kulturális program különféle  műsorszámait. Szerencsére napközben többször is kisütött a nap, de amikor felhők takarták a napot, akkor is megfigyelhető volt, hogy a fényárban ülő közönség napközben nem túl jól látta az árnyékban lévő sötét színpadon zenélő-éneklő-táncoló-beszélő  szereplőket. Bizony ilyen fényviszonyok mellett nappal  is használni kellett volna a színpadvilágítás egy részét.  (Láttunk már erre jó példákat. Pl. a VOKE Kodály Zoltán Művelődési Ház által szabadtéren, kiválóan megrendezett idei Vasutasnapon a nappali műsorok szereplői is (a fénytechnika arányos bevetésének köszönhetően) fényárban úsztak, mert a rendezők – ezzel is – kedvezni kívántak a közönségnek.)
Többektől hallottam a jogos kifogást, hogy sokkal több helyi, városi, városkörnyéki szereplőt, produkciót szerettek  volna  látni a fesztivál-látogatók, s mellettük megelégedtek volna  kevesebb,  távolabbról meghívott műsorszámmal. S milyen igaz! Ha büszkék vagyunk térségünk különleges ízeire (ill. az ezeket előállítók szorgos és kreatív teljesítményeire, azaz  lelkes sütő-főző versenyzőinkre), ha büszkék vagyunk környékünk kiváló boraira és borosgazdáira, akkor a fesztivál kulturális palettáján is elsősorban azokat a helyi értékeinket kellene évről-évre bemutatnunk és kihangsúlyoznunk, melyekre, ill. akikre  igazán büszkék lehetünk...
S még egy bosszantó dolog.  Évek óta rosszul megoldott a színpadi szereplők szükséges öltözési, átöltözési lehetősége. Az elmúlt évben is egy nagyon szűk öltözködésre szolgáló részt használhattak a színpad melletti sátor hátsó felében  a szereplők, ráadásul akkor a színpadra való feljutás is a lehető legrosszabb oldalról, csak a színpad legelejéről, a közönség sorainak hátat-fordítva volt lehetséges. Az idén szerencsére lehetséges volt a színpadot  hátúlról megközelíteni, de a kedvezőtlen öltözési, átöltözési lehetőség miatt pl. a (Csillag születik-ből jólismert) Kutyakölykök csapatának remek táncosai a színpadról hátul  lerohanva,  a kanizsai mentősök együttérző fejcsóválgatásai mellett,  a nyílt utcán voltak kénytelenek a következő műsorszámokhoz át-és átöltözni, mert kiszámított idejükhöz képest az öltözősátor túl messze volt, s a közönség az átöltözők futására figyelt volna, s nem a színpadon zajló produkciórészre.  Ez bizony bosszantó és évek óta megoldatlan hiba egy ilyen rangos, nagy fesztiválon. S távol álljon tőlem, nem összehasonlítgatni akarok, de ismét a VOKE Kodály Zoltán Művelődési Ház munkatársai által rendezett Vasutasnap jut jó példaként az eszembe, ahol a színpad hátsó részéhez, kellő takarásban, egy egész öltözősátor-rendszer kapcsolódott. Kényelmes, nagy terekben öltözhettek a fellépők, s mindenütt  ruhatartó állványok, asztalok, székek és  tükrök szolgálták a kényelmüket és mindenütt hűtött üdítőkből válogathattak... Ezek alapszükségletek egy fesztivál fellépői szempontjából.
A feljegyzetteket (s az ezeken kívül a rendezők által még hallott hiányosságokat) könnyű kijavítani, s érdemes is, hogy jövőre még sikeresebb legyen a kanizsaiak és kanizsa-környékiek által elfogadott és megszeretett, s városunkat és térségét is jól reprezentáló Bor-és Dödöllefesztivál!

E.K.