Fakoson valóban jó élni, és lehet is, de ehhez semmi köze a városvezetésnek, és semmi köze a hivatalban okoskodóknak, akik felső parancsra évtizedek óta vétózzák meg a városrész minimális létfenntartásához szükséges fejlesztéseket.

Fakoson jó élni, mert az ott élő emberek mindent megtesznek azért, hogy így legyen! Pénzt, energiát nem kímélve, olykor erőn felül vállalkozva próbálják az életet komfortossá tenni ott, ahová a képviselő, a városi potentát legfeljebb a saját kamrákból összehordott étkeket felzabálni jár.

Fakoson jó élni, mert ott már akkor polgárőrök vigyázták az emberek álmát, amikor még sem támogatás, sem büszke vállveregetés nem járt ezért, csak a járőrözés késő estétől hajnalig.

Fakoson jó élni, mert az emberek megpróbálnak egymásra figyelni, segíteni a bajbajutottat. Ott nem hagyják éhezni a rászorulót, vigyázzák a falu bolondját, és jó szívvel osszák meg egymás között mindazt, amilyük csak van. Emberségből kezelik a szociális nehézségeket akkor is, ha ehhez a városi urak és nacsságák ígéretén túl semmi mást nem kapnak.

De Fakoson nem jó élni akkor, ha a városi urak a hülye politikai lózungok mellett még arról is meggyőznék a falu csöppet nem jámbor népét, hogy más fizette azt, amiért ők maguk dolgoztak meg.  

Ilyenkor aztán udvariasan megkérik az arra tévedt potentátot, hogy táguljon, s rontsa másutt a levegőt, mert az üres ígérgetéseket megszokták már, de az aztán nem megy le a torkukon, ha a szemükbe hazudnak, s olyan ügyek megvalósítását vallja magáénak a városi nagyokos, melyről ő is legfeljebb az újságban olvasott.

Hát ez történt abban a városrészben, ahol jó élni…