Szánakozva olvastam, hogy Cseresnyés Péter hogyan nyilatkozott a civil kezdeményezésekről, főleg azért, mert ő maga, hosszú évek után is csak civil maradt a politika nagy pályáján, semmit nem tanult, csak a pálya széléről drukkol, és még nálánál is szegényesebb politikai kultúrával megáldott csatlósait tolja rendre maga elé céltáblának.

Szóval Cseresnyés úr lesajnálja a politikai, önkormányzati tapasztalattal nem rendelkező civileket, miközben régi-új csapatának egy jelentős része 2006-ban szintén a pálya széléről jött, és talán azóta sem tanult a gombnyomogatáson túl semmit a politikai játszmákból. Egy részük azért nem, mert nem hagyták neki, mások meg mert kevés a szürkeállomány.

Most, hogy ennyi ideje biztosak lehetnek a nagyobb arányú győzelemben, hol a felelősség, hol a biztos, szakszerű önkormányzásra való felkészülés tudata? Ezzel a bukott, mindenre alkalmatlan- ám feltétlen hűségében kipróbált- csapattal áll ki ismét Cseresnyés Péter?

Nézzük sorjában:

1. vk. Papp Nándor, a városfejlesztő. Ha a közgyűlések többségét nem is kísérte éber figyelemmel, talán a legkevésbé ártalmas személyisége az egytucat fideszesnek. Kompromisszum-készségét, amely már-már határos a megalkuvással, rég kipróbálták már, s ez lehet jelöltsége mellett a döntő érv, ha nagy városfejlesztő elképzeléseit el is hallgatta előlünk.

2. vk. Bene Csaba, a moralizáló. Ha gombot is nyomott a közgyűlésben, többnyire a tanárember moralizáló magatartása tört elő belőle, nem nagyon futotta többre, mint rendreinteni a pályán olykor sportszerűtlenül egymásnak eső képviselőtársait. Sportember létére inkább a sportkoncepciót vártuk volna tőle, semmint ezt a moralizáló taknyolást, amit tapasztalhattunk.

3. vk. Balogh László, a kérdező. A legtöbb, amire az elmúlt négy éve során visszaemlékezhetünk, azok a kérdései, amelyekre máig hiába vár választ. Én csak azt kérdezném tőle, felfogta-e azt a felelősséget, amit egy iskolaváros elvárna tőle? Vajon felfogta-e azt, hogy rajta is múlik, mit hol, hogyan oktatnak ebben a városban, és hogy kellene már valami elképzelés a jövőről, mert most csak ad hoc kapkodást látunk, no és a város oktatási struktúrájának elavultságát. Egyetlen érdeme ebben a négy évben, hogy a BLG igazgatói székébe sikerrel beküzdötte magát, az már csak hab a tortán, hogy a következő négyben a korábbi főnökével árul közös gyékényen.

4. vk. Kovács János, a kötéltáncos. Róla nincs nagyon mit mondanom, legfeljebb elismeréssel szólnék arról a tudatos politikai kötéltáncról, amellyel végül bepaszírozta magát a jelöltek közé. Korábbi képviselősége az azóta felnőtt nemzedék számára- így számomra is- a múlt homályába vész.

5. vk. Dr. Csákai Iván, a nagy túlélő. A mindenkori képviselő ebből a csapatból sem maradhat ki, jóllehet érdemei inkább ismeretlenek, mint elismerhetők. Amit a háta mögött gondosan dolgozó szakma az elmúlt években kiküzdött, legalább nem rontotta el. Az utóbbi négy évben semmi emlékezeteset nem csinált, ám az általa képviselt szociális szféra szakmai fénye mintha megkopni látszana. Jelöltté választása a demokrácia megcsúfolása, tisztességesen működő helyeken két ciklus után mindenkit pihenni küldenek, nálunk, ha jó elvtárs, s a gyomra bírja, maradhat…

6. vk. Bizzer András, a testület benjaminja. Nemcsak az övéi, hanem szinte az egész város szeretettel átitatott bizalommal szemléli az ifjú politikus-palántát, aki galambszaros-falfirkás ötleteivel olyan szerethető… de az már jóval cikibb, ha a helyi politika szembenülő moguljainak esik neki, és őket oktatja ki. De bizonyára akkor is olyan szerethető, hogy még véletlenül sem mondták neki, tanuljon tovább…

7. vk. Gyalókai Zoltán a városüzemeltető. Nem emlékezhetünk vissza, mit is csinált ebben az elmúlt négy évben, mert itt városüzemeltetésről aligha van/volt szó, legfeljebb fűnyírásról meg összevonásról. Viszont mély, és maradandó nyomot hagyott sokakban, amikor a Vízmű felügyelőbizottságának elnökeként többnyire nem tudta, vagy nem kívánta informálni a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező önkormányzatot a közgyűléseken, és az is maradandó nyomot hagyhatott a nézőkben, hogy képviselői esküjét felülmúlta az FB-tagság feletti felelősség. (Lehet, hogy az utóbbi anyagilag jobban megérte?)

8. vk. Jerausek István, a képviselő. Igaz, hogy többszöri kérdésre sem sikerült pontosan megválaszolni a képviselő úrnak, vajon hány település is tartozik a Zalaispához, melynek működéséért ő maga is felelős, és az sem okozott nagyobb bajt, hogy pont az általa képviselt városrészben záratta be az ÁNTSZ csak úgy az orvosi rendelőt. Igaz, hogy a fakosi városrészben továbbra is járhatatlanok az utak, de a négy éve még civilként nekiinduló képviselő most újabb négy év lehetőséget kaphat. Talán addigra összeszámolja a falvakat, és megbirkózik az időközben jócskán megnőtt körzettel is.

9. vk. Szőlősi Márta, a hezitáló. A Fidesznél megbocsátották már azt az írásos nyilatkozatot, melyet előbb kiadott, aztán visszavont. Nem feledjük a sétával töltött közgyűlést, ahányszor csak átlibbent a képernyő előtt, az addig révedő néző rendre felriadt…Nem szabtak más árat a kicsikart nyilatkozat semmibe vételéért, csak azt a néhány nem túl szép kiszólást a testületi ülésen, melyet az utóbbi időben magának megengedett, ja meg még annyit, hogy a Marton elleni hadjáratban elvégezze a piszkos munkát. Cserébe kaphat még négy évet, no meg a sógorasszony is állásban maradt.

10. vk. Karádi Ferenc, a pénzügyes. Jó volt látni/hallani, ahogy a pénzügyi bizottság elnök-szóvívőjeként rendre elmondta, mit miért nem támogatott a PB a város kasszája feletti aggodalmában, aztán a közgyűlési szavazótáblán meg mégis a fideszes pénzköltési ügyek támogatójaként olvashattuk a nevét. Örömmel láttuk a gyermekérkeztetés nagy reformátorát, milyen elánnal vetette bele magát a közbeszerzésekbe. Csak hát a rendszer azóta is ócska, a közbeszerzésben a csókos továbbra is előnnyel bír, a konyhásnénik meg még mindig belátásuk szerint gazdálkodhatnak. Örömmel vettük volna a sörgyáros projektet, mint a válság megoldását, de hát egy sörgyáros úgy tűnik, ehhez nem volt elég...Sokszor láttuk gondban, amikor a józan gazdálkodást felülírta a mitnyanos követelés, de hát sokszor beszélt arról is, hogy az ő pártjukban demokrácia van, a többség dönt. Én meg kérdezem, a hatökörnek lehet, hogy hat szavazata van?

11. vk. Tóth Nándor, a csatornázó. Igaz, hogy még egy centi csatornát se raktak le a sokat emlegetett projekt keretében, de a működtető szervezet, élén az elnök úrral munkájáért még jutalmat is kaphatott. Igaz, hogy az érdemi munka még most is várat magára, sőt a falvak száma is egyre csökken, a város terhe meg nő, de hát ez nem rajta múlik. Ő mindenben benne van, miért is maradna ki a következő testületből. Nem baj, hogy egykor párttitkár volt, most úgyis az egypárt rendszer felé halad az ország, kellenek még a régi ismeretek.

12. vk. Dénes Sándor, az újfiú. Eddig a másik oldalon, a másik csapatban játszott. Korábban a jelenlegi főnöke főnöke volt, aztán a főnöke lett a saját és az ő főnöke is. Most lehet, hogy ő lesz a főnöke főnöke, de ez még nem biztos. Róla még képviselőként nem sokat tudhatunk, de figyelemreméltó az a família kft. amely még az ő vezetése idején a BLG-ben kialakult. Aki ilyen csapatépítésre képes, attól egy magasabb szinten bármi kitelik. 

Szóval még egyszer kérdezem, tisztelt Cseresnyés úr: Önben semmi felelősségérzet nincs ez iránt a város iránt? Most valószínűleg nem véletlen fognak nyerni. Tudhatják, készülhetnek rá, s mégis ezzel a tucat-csapattal áll ki elénk? Míg Ön a parlamentben ül, ők meg vezetik ezt a várost?   

B-né