Az a katasztrófa, ha a hatalom önmagáért maga az elv. Az elmúlt négy évben nem arról volt híres az önkormányzati képviselő-testület, hogy megelőzött, illetve megoldott volna problémákat. Sajnos már mindenki ismeri Kanizsát a széthúzásról, a sárdobálásról és a pereskedésekről, ez juttatta el hírünket az ország minden szegletébe. A fekete óriásplakát üzenete — „Marton István nem a mi emberünk” — teljesen igaz, csak éppen Cseresnyés embere volt. Sokan emlékeznek a jobboldalt támogatók közül arra, amikor négy éve a mindenki által elfogadott polgármesterjelölt helyett hirtelen előkapta Cseresnyés M. Istvánt, és lenyomta a torkunkon. Nem M. Istvánnal van baj, hanem a módszerrel.
 

Egyébként M. I. képessége és két jó tulajdonsága okozta a bajokat, ugyanis vannak elvei, és kitart mellettük. Ezek a jó tulajdonságok, ugyanakkor pikírt, minősíthetetlen modora nagyon hamar szembefordították mások hatalmi törekvéseivel. Cseresnyés támogatói fogyatkoztak, így kénytelen volt az SZDSZ-szel tárgyalni. Ez nem volt idegen tőle, hiszen már a választásokkor is indult olyan személy, aki SZDSZ-es pártkönyvet hordott a zsebében.
És itt kezdődik a KDNP feléledésének a története. Bizarr, hogy azok az emberek, akik azért harcoltak, hogy egy adományozó jóvoltából a keleti városrészben ne épüljön templom, most Cseresnyés szövetségesei lettek, közben a Fidesz—KDNP nevében nyilatkoztak. Ördögből sekrestyés?

A számos hasonló „serkentőszer” közül egy jellemző: miközben az országos átlag feletti a munkanélküliség a városban, és decemberben várhatóan, továbbá a jövőben is nagy tömegek maradnak munkanélküliek, Cseresnyés kijelenti: nem az ő dolga munkahelyeket teremteni. Kérem, nekem nem kell a felelősség, nekem csak a hatalom kell! Igaza van, ne is teremtsen az önkormányzat munkahelyeket, kivéve, ha ez olyan vállalkozásban történik, ahol az új munkahelyek költségeit nem mi, adófizetők fedezzük. Ám az ő felelőssége lenne, hogy olyan helyzetet segítsen elő és teremtsen a testületi döntések révén, hogy a helyi vállalkozók új munkahelyeket tudjanak létrehozni. Nagykanizsán, ha minden bejegyzett vállalkozó és vállalkozás egy új embert foglalkoztatna, már majdnem megoldódna a munkanélküliség. Ez persze a fizetőképes kereslet növekedését, és végül a helyi, illetve az állami bevételek növekedését jelentené. Például, ha minimálbéren van valaki bejelentve, akkor is különböző adónemeket kell fizetni utána, ő maga az áfát is fizeti, és nem kényszerül munkanélküli segélyre, ami megtöri személyiségét, megbetegíti, és a munkanélküli segély mellett még a betegségére is költenie kell.

Kijelenthető, hogy e mögött az elkötelezett, tenni akaró 8-10 új KDNP tag belépése mögött e helyzetet előidéző Cseresnyés Péter „áll”. Az ő dicstelen tevékenysége késztette ezeket az embereket arra, hogy a cseppet sem hálás politikai szerepvállalás rögös útjára lépjenek. Nagy kár, hogy nem érzi egyre több nagykanizsai ember, hogy a demokrácia lényege az, hogy ne néhány ember akarata érvényesüljön, hanem a közösség ereje kényszerítse a kisebbséget önmegtartóztatásra. Nem kell összeesküvés-elméletet keresni a háttérben, mert megvan.
Egyszerű a képlet: vannak emberek, akiknek nem mindegy, hogy a gyermekeik, unokáik elfoglalhatják-e a verejtékes munkával megszerzett családi örökséget, és itt akarnak élni, ahol őseik is dolgoztak és éltek, vagy elmennek innen mindent hátrahagyva. Az elmúlt években közel 1200 fiatal nem tért vissza Nagykanizsára tanulmányai után. Nem mindegy, hogy fiataljaink templomba járnak, vagy a szabadon árult enyhe drogokkal kábítják magukat; nem mindegy, hogy a lányaink egy menyet vagy vejet hoz a házhoz.

A Fidesz elsöprő győzelme, aminek örvendtek, amit ezek az emberek is támogattak, új fejezetet nyithat az ország történetében. Megteremtődik a lehetőség, hogy mindazt, amit nem szeretnénk, elkerüljük. Ugyanakkor a helyi problémákat a nagykanizsaiaknak kell megoldani. A lehetőség most már adott, de nem hisszük, hogy az önkormányzati képviselőtestület jelenlegi tagjai az elmúlt időszak produktuma alapján képesek kihasználni ezeket a lehetőségeket.

Mindazt, amit leírtam, lehet cáfolni, és a cáfolatot is cáfolni. Ámbár nem kívánok pingpongozni, azt hagyományosan a fehér labdával szeretem játszani. Ezért, ha valaki vissza akar ütni, leírom a nevem és a szerkesztőségben kiadható a telefonszámom, hogy megbeszélhessük a meccset. Folytatás Következik

Bartha László