Jó napot kívánok mindenkinek! De mikor jó igazán egy nap? Akkor, ha nincs benne hamisság, akkor, ha tettünk valamit másokért. Ugyanis nincs ember, akiben ne élne a vágy arra, hogy igazat szóljon, cselekedjen, vagyis igazságban éljen.

De mi az igazság? Merre induljunk el, ha meg akarjuk ismerni? Adott körülöttünk a köznapi tények világa, de elindulhatunk a filozófia útján is, kereshetjük a jog kacskaringós ösvényein, mégis talán az erkölcs szakadékokkal övezett emelkedőin találhatunk rá leginkább. Ezek közül az utak közül bármelyiket is választjuk, nem lesz egyszerű dolgunk, ugyanis ahogy megyünk, az igazsággömbnek mindig más oldala fordul felénk. Minden nézőpont, tapasztalat, látásmód kérdése: ami a rajzon a felnőttnek egy kalap, az a gyermeknek egy óriáskígyó elefánttal a gyomrában. Tehát igaz az, amit az idő egy adott pillanatában annak hiszünk?

Hol van hát az igazság a 21. század elején? Ha van, miért kell keresnünk? És főképp: miért nem találhatunk rá? Talán azért, mert az emberek nemcsak meglelni akarják az igazságot, hanem el is akarják rejteni a füllentés, az elhallgatás, végül a hazugság köntösébe burkolva. Ez azért veszélyes, mert ha valaki elferdít egy tényt - ráadásul, ha ezt ügyesen teszi - , akkor az emberek már a hazugságot fogják igaznak tekinteni. És itt a baj! Az ember ugyanis a világ elől vagy éppen maga vétkei elől élethazugságokba menekül.

A hamisság pedig árad és árad világunkban: szavainkból, gesztusainkból, a televízióból, az áruházak polcairól. Az életünkből újra ki kell mosni a létezés valódi értelmét, mint a homokból az aranyat. A kérdés: hogyan lássunk hozzá? Már azzal is sokat teszünk, ha a televíziónk távirányítóját tudatosabban kezeljük. Ugyanis a média akadályoz meg bennünket leginkább az igaz megtalálásában azzal, hogy valóságosnak fest egy értéktelen világot. De miért is ragaszkodnak sokan ehhez? A középszerűséghez? Az illúziókhoz? Mert a valóság nyomasztó. De a megszépített kép becsapja az embereket, akik sajnos készségesebben nyugodnak bele valamilyen kellemetlen igazság elkendőzött magyarázatába, mint a nyers, egyszerű, tőmondatos igazságba. Egyszerűen így kényelmesebb. De ki csap be kit valójában? Aki hamis képet fest nekünk? Vagy mi csapjuk be magunkat, hogy mindent elhiszünk? Amit a tv képernyője mutat, az maga az üresség. Zsákutca, mert nem vezet sehova. Akkor mi az igaz? A szemmel láthatatlan, a füllel hallhatatlan lényeg: a csönd az igaz. Higgyék el, önmagunkban, a csöndben, barátaink és családunk szeretetében – ott lehet a keresett igazságot meglelni.

A hazugság leleplezése, az igazság feltárása nagy erőfeszítést igényel. Az igazság kutatásánál csak egy nehezebb dolog van - eldönteni: mit tegyünk, ha megtaláltuk? Hallgassuk? Mondjuk ki? Tudnunk kell, az igazsággal szembesülni sokszor elviselhetetlen. Ezért közléséhez tapintatra van szükség. Azt is tudnunk kell, hogy az igazmondókat bár tisztelet övezi, de soha nem népszerűek. Sajnos a legtöbben inkább hagyjuk magunkat tönkretenni álságos dicséretekkel, mint megmenteni az őszinte kritikával. Tehát az igazság kimondása mindig felelősség, tudása teher, birtoklása ugyanakkor kincs is.

Elgondolkodtak már azon, mikor és hogyan tehetünk szert erre a kincsre? Természetesen gyermekkorunkban, az oly szívesen hallgatott mesék által, hisz később mi is mindannyian a magunk embermeséinek útkereső hősei leszünk. Azért szeretjük a mesét, mert ott még kristálytiszta az igazság, mi több győz is. A mese segítő tükör is. Először csak az arcunk tükröződik vissza, majd érezzük a lelkünk mélyén kavargó zűrzavart, de a mese megmutatja a kivezető utat is. Segít hinni abban, hogy az igazságnak, ha törik, ha szakad, de győznie kell. Segít hinni abban, hogy az igazságért harcolni érdemes. Mert ez a győzelem a világ értelme és vigasza.

Tisztelt Hallgatóság! Mikor jó tehát egy napunk? Egy kisgyereknek akkor, ha mesével ér véget, amelyet tovább álmodhat, netán felnőtt korára valóra válthat. A felnőtteknek akkor, ha igazságban telt a napjuk. Mikor élünk igazságosan? Ha szavainkkal és tetteinkkel nem ártunk, hanem segítünk másoknak. Néha csak azzal, hogy nem hallgatjuk el a hétköznapok igazságait. Néha csak azzal, hogy nem mondjuk tovább, amit mások hazudnak. Néha azzal, hogy nem kiáltjuk: „igaz”, mikor mindenki azt kiabálja. Néha az igazság a legegyszerűbb dolog. Kívánom, találjanak rá, és legyen jó a napjuk!