A tegnapi avatóünnepségen a megjelenteket Udvardy Géza köszöntötte, beszédében kiemelte, a civil és az önkormányzati összefogás eredményeként megszületett emlékmű üzenetét, mely a bányász és az erdész múlt közös összefonódását  is jelképezi.

Dr. Andor József, erdőmérnök, városunk díszpolgára avatóbeszédében Bősze Kálmán a városért és a lakótelépért folytatott munkásságárólt emlékezett meg. 

A MAORT telep Nagykanizsa csodája díjat kapott, melyet a Civil Kerekasztal Egyesület képviseletében Balogh István és Budavölgyi Kálmán adták át a Kanizsai Olajos Szeniorok Hagyományápoló Körének. 

BŐSZE KÁLMÁN (1900-1969)

 Bősze Kálmán 1900. február 17-én született Vásárosmiskén, és 1969. szeptember 22-én hunyt el Nagykanizsán.
 
Sopronban végezte erdőmérnöki tanulmányait, és a gyakorlati építészet alapelemeit is ott sajátította el. 1936-ban kezdett el dolgozni a Magyar Amerikai Olajipari Rt.-nél. A dunántúli olajbányászat megszületése idején vette át a nagyszabású építkezési célkitűzések megvalósítására létesült Építési Osztály vezetését. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az új bányászati iparág az ország egyik legelzártabb vidékére – Göcsejbe – gyorsan és eredményesen betelepült.

 Bősze Kálmán álmodta meg, terveztette és valósíttatta meg a zalai olajvidékeken Kerettyén, Lovásziban valamint a budapesti olajvezeték mentén a ma is álló, magyaros építészeti stílusú lakótelepeket, irodaépületeket, kultúrházakat, pázsitos sportpályákat és vadregényes utakat.

 Miután a zalai olajmezők termelése felfutott, szükségessé vált, hogy  a MAORT mérnökök, tisztviselők, munkások számára Nagykanizsán is lakások épüljenek. A munka 1942-ben kezdődött, s hamarosan elkészült a lakótelep, amelynek parkosítását a háború után lehetett befejezni. A telep tervezésének, kivitelezésének "szellemi atyja" Bősze Kálmán erdőmérnök volt, aki már soproni egyetemi évei alatt építésztervezőként és komoly építkezések "pallérjaként" is komoly gyakorlatot szerzett.  A nagykanizsai házak formájánál eltértek a Kerettyén és Lovásziban megvalósult göcseji oromzatos háztípustól, és több neves építész tervét is alapul véve tervezték meg a nyeregtetetős, cserépfedeles, ház mögötti terasszal, virágablakkal, beépített bútorokkal ellátott, különböző nagyságú épületeket.

      Bőszének az volt a célja, hogy a telep csöndjével, klimájával, kényelmével üdülőtelepi jellegű legyen, és biztosítsa az itt lakók teljes pihenését, munka utáni kikapcsolódását. Nem tervezett a házak közé elválasztó kerítéseket, nem engedte meg - vállalati szervezési intézkedésekkel - a lakótelepi házak mellett a disznóólak, csirkeudvarok, veteményes kertek kialakítását. Hangoztatta, hogy az olajipar dolgozói keresnek annyit, hogy táplálékukat az üzletekben megvehessék

 A Maort telepet a köznyelvben akkor "MAORT-kemp"-nek nevezték el  A név később is megmaradt, amikor a MAORT szó már nemkívánatos volt. Bősze Kálmán erdőmérnök keze munkája most is érződik a szép környezetben. A bokrok, örökzöldek, a "bőszeszakál"-t termő fák mind rá emlékeztetnek. A nagykanizsai MAORT-lakótelep – mely ma már helyi építészeti és természeti védettséget élvez – az ország egyik legszebben parkosított lakótelepe, ékessége, dísze, idegenforgalmi látványossága a városnak.

 Bősze Kálmán nevét őrzi a nagykanizsai Bősze-köz. Frédi bácsinak a városban mindig nagy tisztelete volt, amit az is igazol, hogy 1964-ben Nagykanizsa város díszpolgárává választották.

 A MAORT lakótelep létrehozóinak –köztük Bősze Kálmánnak- tiszteletére  2001 évben domborműves emlékfalat, és a Bősze-közben egy fa-emlékoszlopot állítottak, ami mára elkorhadt. Ezt pótolandó határozta el számos tisztelője egy új kopjafa állítását, amit a MOL RT. és a ZALAERDŐ RT. anyagilag támogatott.