Szerszámban is divat a retró
Kategória: Életmód
Nem csak divatban, zenében vagy autózásban találkozhatunk nosztalgikus érzelmekkel.
A szerszámipar a XX. század második felében hatalmas fejlődésen ment keresztül: a kohászat és a műanyaggyártás olyan eszközök kifejlesztését tette lehetővé, amilyenről régebben álmodni se mertek. A modern alapanyagok és gyártástechnológia mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az ergonómia is, többkomponensű, a kéz alakjához tervezett nyél nélkül ma már gyakorlatilag nincs is szerszám.
Ezzel párhuzamosan viszont rendkívül aktív közösségek épülnek régi szerszámok és tárolók gyűjtésére, lemásolására és újragyártásra, valamint régi munkamódszerek és alkotói folyamatok felélesztésére.
Szerszám a nagypapa fészeréből
A régi szerszámok gyűjtése rengeteg munkával jár: a hobbi hódolói kiárusításokat, hétvégi zsibvásárokat látogatnak, és szakadt, de nehezen emelhető, fémtárgyakkal teli dobozok után vizslatnak. A régi szerszámokat általában anyagáron adják, egy hozzá nem értő számára nem bír értékkel egy ma már nem létező gyár speciális, 1928-as Dodge-hoz kifejlesztett speciális szerszámkészlet.
Ezeknek a régi szerszámoknak általában történetük van: a ma ismert szerszámgyárak az 1900-as évek elején már működő kisebb kovácsműhelyekből nőttek ki. Gyakorlatilag minden nagyobb településnek volt saját szerszámgyártó szakembere, aki a nevét adta az elkészült eszközhöz. Ezeknek a jeleknek a kibogarászása és beazonosítása hosszú távú elfoglaltságot nyújt az érintettek számára. Sőt, igen gyakran már az adott szerszám funkciója is kérdéses.
A szerszámgyűjtögetők egyik legnagyobb fóruma a Tool Talk, ahol folyamatosan jönnek a kérdezők, hogy a legutóbbi garázsvásáron, vagy a nagypapától örökölt ház fészerében talált kincsek vajon milyen célt szolgálhattak, esetleg ismeri-e valaki a gyártójukat.
Hogy képet alkothassunk arról, hogy régebben milyen fejlett és széleskörű volt a szerszámkínálat, érdemes megtekinteni a Francia Nemzeti Könyvtár által digitalizált könyvet, a Smith's Key-t. Ez egy utazó kereskedő 1800-as években nyomtatott katalógusa, több száz féle megrendelhető szerszámot tartalmaz.
A Roubo-sztori
A nemzetközi asztalosközösséget pár éve a híres magazin, a Popular Woodworking egyik termékeny tollú szerzője, Chris Schwarz mániája tartja lázban: egy XVIII. századi francia asztalos, André Roubo által tervezett munkaasztalt (szakmai körökben: satupad) épített újra korabeli leírások alapján. Az újraépítés és a köré csapott hírverés olyannyira jól sikerült, hogy azóta gyakorlatilag minden magára valamit is adó famegmunkálással foglalkozó blog bemutatta a saját Roubo-padjának elkészítésének folyamatát, a megfelelő fa kiválasztásától kezdve egészen az üzembehelyezésig. Érdemes rákeresni erre a történetre, pár év alatt mekkora rajongótábora alakult ki a régi munkaasztalok újragyártásának.
Ami a dolog érdekességét adja, az az, hogy ez a munkaasztal valóban jól használható, megfelel a mai igényeknek is. Különösen akkor, ha egy hobbi-asztalos úgy dönt, hogy a régiek útját követi, és száműzi műhelyéből a gépesített szerszámokat.
Csak kéziszerszámok!
Asztalos blogok tömege foglalkozik azzal, hogy miképpen érjünk el szép eredményeket a technika vívmányai nélkül: se körfűrész, se szalagcsiszoló, se elektromos fúrógép. Az elgondolás több szempontból sem rossz: egyrészt a műbútor-piacon a legnagyobb értékű tárgyak még mindig ilyen technológiával készültek, ezért adódik, hogy ha kizárólag kéziszerszámokkal maradandó értéket lehetett alkotni pár száz évvel ezelőtt, akkor ez valószínűleg kielégítő minőség lesz a konyhában is.
Másik, nem elhanyagolható szempont, hogy egy asztalosműhely felszerelésekor forintban milliós nagyságrenddel kell számolni, elektromos gépek nélkül is. Ha valaki csak kéziszerszámokra költi a rendelkezésére álló pénzt, akkor sokkal jobb, tartósabb, precízebb munkát biztosító eszközökkel láthat munkához. És valóban, pont az asztalos szerszámok hasonlítanak leginkább a századokkal korábbi önmagukra, a balták, vésők, gyaluk, gérvágó fűrészek még mindig fa nyéllel, nagyjából változatlan alakban készülnek. Hozzájuk képest a csavarkulcsok, csipeszek, fogók és kalapácsok szinte csak funkciójukban tartják a rokonságukat a korai megfelelőjükkel.
Van utánpótlás
A tömeggyártás nem feltétlenül jelenti az érzelmi kötődés gyengülését. Egyes gyártók pár évtizedes - ami a kéziszerszámok gyártási ciklusában mérve a közelmúltat jelenti - szerszámai ma már legendásnak számítanak. Ilyenek például a Knipex innovatív fogói, a Stanley FatMax termékcsaládja, vagy a Carl Kämmerling elektronikai precíziós csipeszei. A manufaktúrák is virágkorukat élik, például egy kézzel gyártott Gränsfors fejsze ára akár a 70 ezer forintot is elérheti, vagy említhetjük az amerikai Stiletto cég titániumból gyártott kalapácsait is, amik a hasonló funkciójú, de hagyományos kivitelű kalapácsok árának tízszereséért kerülnek forgalomba. Valószínű, hogy unokáink számára ezek a szerszámok lesznek majd a használati helyett eszmei értéket hordozó „retrók”.
Mesteri munka
A következő videóban egy XVIII. századi zongorakészítő mester, H. O. Studley falra szerelt szerszámtároló szekrényét mutatják be. Az igazi műremek rendkívüli alapossággal lett megtervezve, az adatok önmagukért beszélnek: zárt állapotban körülbelül egy méter magas, fél méter széles, 22 centiméter mély, és megközelítően 300 szerszám tárolását teszi lehetővé.
Címkék :
hasznos, tech, epitoipar
Hozzászólások :
Kapcsolódó cikkeink :
Valóság lesz a sci-fikből ismert replikátor
- Kategória: Érdekes Hírek
7 tipp, hogy spórolhass az iskolakezdés költségein
- Kategória: Hasznos Tanácsok
Így tüntesd el a gyümölcs- és fűfoltot
- Kategória: Hasznos Tanácsok